Bekecs község és környéke nagyon régen lakott terület volt, ha csak időszakosan is. A nagy népvándorlás hol egyik, hol másik népcsoportot vetette erre a vidékre. Már i.e. a második évezredtől jártak itt szkíták – szarmaták, később avarok, szlávok és hunok, mire itt találtak menedéket Árpád honfoglalói. A községet észak felől jól védi a Nagyhegy, és az Alföld is idelátogatott és itt is maradt, mintegy 3900 katasztrális holdnyi területet „ajándékozva” a falunak. Első írásos emlékünk egy 1067-ben írt okirat, (ekkor az Egri Érsekség egy apátságot alapított Mezőcsát környékén, és egy szabolcsi adakozó Péter comes az apátságnak ajándékozott birtokaiból), itt említik előszőr „Terra Bekech”, és sós vize „agyam solsatam” kifejezéseket. Sehol nem találjuk a bizonyítékát, de nagy valószínűséggel Zombor, Szada, Hídvég, Köröm településekkel együtt pusztult el a falu a tatárjárás alatt. A község névadója is rejtélyes: egyes források a Beke családot, mások Bekech-vitéz Barsa-nemzetségbeli (még Árpád vezér idejéből való) nevéhez kötik.  A tatárdúlás után sokáig nem tudunk a faluról szinte semmit az okleveles források híján. Mire újra lakottá vált a település, újabb pusztítás során 1567-ben a török a teljes lakosságot kiirtotta, a házakat felperzselte. Ekkor a falu gótikus temploma is jelentős károkat szenvedett.  Később a faluba települő reformátusok kijavították az ősi templomot és egyes források szerint Károlyi A. András abaújszántói lelkész, mások szerint maga Szenczi Molnár Albert szentelte fel, sőt igét is hirdetett, és erről mind a mai napig fennmaradt könyvet jelentett meg. A falu birtokosról birtokosra szállt, a híres Monaky, Bocskai, és Rákóczi családok tudhatták maguknak községünket.

A gyér lakosságú Bekecs részt vett a Bocskai-szabadságharcban, ezért a községet a hajdúvárosokhoz hasonlóan adózási kiváltságban részesítették. A 15 éves háború, a török betörések meg-megtizedelték Bekecs lakosságát. És jött a Wesselényi féle összeesküvés, a Tokaji Ferenc felkelés, a két harangodi csata (1697), amelyek mind újra és újra fontos szerepet játszottak a község életében. A Csillag-Harangod a községnek fontos területe volt, amely kezdettől fogva a mai napig Bekecshez tartozik. Valaha elismert település volt kiterjedt lakószámával, saját iskolával és híres Csillag-Csárdájával, melyben II. Rákóczi Ferenc külföldi diplomatákkal, vadászokkal mulatta az időt, de megfordult, és verseket is írt itt Petőfi Sándor Hegyaljára látogatva.  Természetesen a Rákóczi-szabadságharcból is kivette a részét a falu, katonákkal és adóval. E században települtek nagyrészt a faluba ruszinok is, sőt kitűnik, hogy egy későbbi népesség összeírás (1880) szerint a járásban 6 százalék görög katolikus, 18,2 százalék zsidó, 43 százalék római katolikus, és 39 százalék református élt. Ennek megfelelően újra római katolikus lett a református templom, épült zsinagóga is. A szőlőterületeket jó hegyaljai lakosok módjára példásan művelték. Az 1832. évi kolerajárvány szintén elpusztította a falu lakosságának jelentős részét. Mégis újra benépesült a község, híres birtokos családja az Andrássyak voltak, még vízimalmot is építtettek 1820-ban, amelyet a Gilip-patak vize hajtott, köré lakóházak, istállók, kovácsműhely, szérűskert, kút készült. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharcban egy összeírás szerint ez a kis falu 68 emberével vett részt. A települést a keleti marhavész, és Hegyalja pusztító kórja, a filoxéra is gyötörte. Pedig a Nagyhegyen 80 hektár szőlőterület volt, de megsemmisült. Az új évszázad sem hozott sok jót a falu lakosságának. Az I. világháború ugyancsak próbára tette a honvédeket is és az itthon maradottakat egyaránt. A falu első iskolájának századik évfordulóján már a frontról érkező híreket várták a családok. A megújított szőlők lassan termőre fordultak. Mathiász János Bekecsen hozta létre Európa legszebb csemegeszőlő telepét, Csillag-Harangodon szeszgyár épült. A vesztes világháborúban ottmaradt bekecsi 32 hősi halottunk a 600 katonánkból. (Más kimutatás szerint 22 fő). Négyen (egyes dokumentumok alapján hárman) vitézségi rangot is szereztek. Kozér Ferenc, Hegedűs István, Keresztes Antal, Somogyvári Gyula).  Szerencsen a cukor – és csokoládégyár sok bekecsi családnak adott megélhetést a „boldog békeidőkben”. A nyugalom éveiben átépítették a római katolikus templomot, gyógyvizes fürdőként működött a langyos vízű forrásra épült „feredő”. De vészesen közeledett a II. világháború szele. Hatvanezer lengyel menekült katona és civil érkezett hazánkba, 1939. szept. 10-től. Bekecsen 315 főt szállásoltak el, akiket szívesen fogadott a helyi lakosság. A falu görög katolikus hívői a háború ellenére templomot építettek, közben a zsidóság egy része elmenekült az üldöztetések miatt, más részüket pedig elhurcolták. Sok volt a hősi halott, sok volt az áldozat. Új megszállók ültek a falu nyakára.

Az orosz sem volt különb, mint a német. Jóvátétel árán málenkij robotra hurcoltak bekecsi lakosokat. Közülük egy, H. Örkény Ilona könyvbe írta meg a málenkij robot keserves éveit, „A tarcali káplán sírhantja” című kordokumentumban. A szovjet típusú „ új rendet”, a kényszerű kolhozosítást nem sokáig tűrte a község lakossága.  Bekecs is csatlakozott az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeihez, noha ekkor Szerencshez tartoztunk. Internálás, körözés, bujkálás volt a része néhány forradalmárnak. Erőszakkal Bekecsen is megalakult a termelőszövetkezet, később csatlakozott hozzá Legyesbénye, Sóstófalva, Szegi is. Viszonylag csendes évek következtek, s 1970-re már 2034 fő volt a falu lélekszáma. Mindenkinek lett munkája, kisiparosok, gyári dolgozók, szövetkezeti tagok, alkalmazottak szorgoskodtak. A falu utcái szépültek, 1990-ben pedig új világrend kezdett kialakulni: a privatizáció, a kárpótlás vette kezdetét, sorra alakultak a kis- és nagyvállalkozások, Bt-k, Kft-k, Önkormányzat vette át a falu irányítását.

Eddigi polgármesterek:

  • Tóth István
  • Béki József
  • Bodnár László

Az önkormányzatnak köszönhető, hogy a falu összes utcája rendezett, víz, villany, gázvezeték, szennyvíz-csatornahálózat van a községben. Kultúrotthon, modern iskola, sportlétesítmény, református templom 1992 óta, orvosi rendelő, gyógyszertár, bölcsőde, óvoda, megoldódott a közétkeztetés, a közmunkaprogramnak és a pályázatoknak köszönhetően folyamatosan szépül és fejlődik a község, játszótér, tanösvény, méltó emlékmű készült a hősi halottak, és a málenkij robotra hurcoltak tiszteletére. A faluban több kisbolt is üzemel,  fedett buszvárók, aszfaltozott utcák, járdák vannak. Működő szociális ellátás, szeszfőzde, rendezett köztemető, szemet gyönyörködtető parkok, pihenők teszik élhetőbbé ezt a falut. Feladat mindig is lesz bőven a napi gondok mellett is amelynek megoldására mindent megtesz a helyi önkormányzat és képviselőtestület a lakosság érdekében.

Hol van a Földvár? Hol van az avar vezér sírja, hol van Littman Soma síremléke, hol bányásztak a Nagyhegyen kalcedont? Hová lett Andrássy Dénes adománya a falu részére, Csillag-Harangod temetője, csárdája, forrása, a zsidótemető sorsa, a Melegvíz  hasznosítása. Hogy lehet megmenteni a hangát, a Gilip-patakot. hol volt a vasúti váró a Rosszmalomnál ? Hol volt a malom? Ha ezekre, és más helytörténeti izgalmas kérdésekre szeretne választ kapni a Kedves Olvasó, töltse le községünk honlapjáról Bekecs történetét jelen író tollából, vagy keresse  meg az Önkormányzatot, amely Bekecs története mű felelős kiadója.

Községünk izgalmas történetének megismeréséhez kellemes olvasást és jó kikapcsolódást kívánok!

Tisztelettel:

Bekecsi Szabó László

helytörténész